2013. március 31., vasárnap

Amphitryon, avagy egy újabb isteni színjáték

Az egyszerű vonások rejtik a legnagyobb bonyodalmakat. A díszlet, a jelmezek, a kellékek, minden a minimalizmust tükrözi, mégis a játék, a szöveg, a színészek valós emberi drámákat jelenítenek meg, helyenként különc humorba burkolva.

Az ember általában fennkölt érzésekkel indul meg a Nemzeti Színházba előadást nézni. Bennem legalábbis van ilyen. Aztán valahogy mindig úgy távozom, hogy a pátosziság átalakul egy rendkívül erős tanulsággá. Minden előadás tanít. Van, amelyik megmutatja a helyes utat, van, amelyik egyszerűen az ember képébe vágja, hogy mit csinál rosszul, és akad, amelyik bennünk hagyja a motoszkáló érzést, hogy valami nem stimmel. Az Amphitryonról nehéz meghatározni, hogy melyik. Egy erősebb hatalom játékáról és esendőségéről szól. Arról, hogy az istenek is valahol csak emberek, pusztán istenien játsszák ezt a kemény meccset, amit mi életnek hívunk.

2013. március 27., szerda

I love you like crazy - de mindenekfelett?


A kép forrása: http://my.spill.com

Néha szeretünk megnézni egy klasszikus, szép szerelmes filmet, hinni a fehér ló hátán érkező szőke hercegben,  a problémák nélküli kapcsolatokban és a happily ever after-ben.  Van viszont, hogy nem vágyunk a cukormázra. Néha nincs szükségünk a Disney-mesék és a hollywoodi filmek sugallta rózsaszín álomvilágra. Ilyenkor jöhet jól az origo filmlistája azokról a romantikus filmekről, amelyek ugyan a szerelmet mutatják be - de cseppet sem megszokott módon. Ilyen a Like crazy című film is, melynek fő tanulsága nem egyéb, minthogy a szerelem mégsem győz le minden akadályt.

2013. március 23., szombat

"...Szeretek játszani ... jó kimenni a nézők elé..." - Interjú Pásztor Tiborral



Pásztor Tibor azon fiatal színészek egyike, aki bár nagy tehetséggel és különleges érzékenységgel van megáldva a színház felé, mégsem sokan ismerik Magyarországon. A Bárka Színházzal "hajózik" immár tíz éve, ám valódi álma mégis más irányba tart... 

Miért pont a színház?
Véletlen. Abszolút nem gondoltam arra, hogy színész leszek, vagy egyáltalán színházzal akarok foglalkozni. Sportoló akartam lenni. Testnevelés tagozatos gimnáziumba felvételiztem az általános iskola után és minden csak a foci körül forgott. Jól is ment, második évben már a Győri ETO-ban rúgtam a bőrt, pillanatok alatt lépkedtem föl a ranglétrán. Aztán valahogy egyre közelebb került hozzám ez a színházas dolog. Koleszos voltam 4 évig és rengeteget jártunk a Győri Nemzetibe, és akkor, ott valahogy megtetszett.
Gimi talán harmadik évében volt, hogy a tanárnőm elém tett egy újsághirdetést, amiben az állt, hogy a Budapesti Shakespeare Színművészeti Akadémia felvételt hirdet. Gondolkoztam rajta egy darabig, aztán úgy döntöttem, hogy miért ne. 

2013. március 17., vasárnap

Filmajánló: 13 film 2013-ból, amelyekre kíváncsiak vagyunk

Március tájékára rendszerint kifogynak a magyar mozik az előző naptári évben bemutatott filmekből, így itt az ideje áttekintenünk, hogy 2013-ban milyen produkciókra számíthatunk angolszász barátainktól. Olyan filmeket válogattunk össze, amelyekről úgy gondoljuk, történetük és alkotóik révén különlegesek és érdekesek lehetnek, meglepetésekkel vagy újdonsággal szolgálhatnak nekünk, nézőknek, de nem feltétlenül figyelnénk fel rájuk, mert nem egy korábban már látott, közismert filmre épülnek. Így tehát klasszikus értelemben vett sequel, prequel, remake, reboot és spinoff nem szerepel a listán. Íme 13 film 2013-ból, amelyekre kíváncsiak vagyunk.

Elysium


Neill Blomkamp 2009-ben mindenkit meglepett District 9 című sci-fijével. Az egyedülálló filmben a földönkívüliek végre nem az Eiffel-tornyot vagy az Empire State Buildinget robbantják apró darabokra, hanem szemétteleppé silányult táborban élnek Dél-Afrika területén. Aki esetleg nem látta, feltétlenül nézze meg, majd nyáron siessen jegyet venni Blomkamp következő mozijára. A rendező az Elysiummal marad a sci-fi műfajánál. Ezúttal a jövőben járunk, 2159-ben, amikor a leggazdagabbak egy űrállomáson, az Elysiumon élnek luxus körülmények között, míg alattuk a Föld belepusztul a túlnépesedésbe. Az Elysium vezetője (Jodie Foster) mindenáron fenn akarja tartani az űrállomás tökéletességét, míg a Földön maradtak bármit megtennének, hogy bejuthassanak. Max (Matt Damon) életveszélyes küldetésre indul, amely talán egyensúlyt teremthet a két világ között. Foster és Damon mellett a  filmben feltűnik még William Fichtner, Sharlto Copley és Diego Luna is.

Amerikai bemutató: augusztus 9.

Matt Damon az Elysium c. filmben (forrás: filmuniverzum.com)
 

2013. március 16., szombat

"...amint a színházakba is beköltözik a politika, markáns jelét fogja adni a nézősereg a nem tetszésének..." - Interjú Mózes Balázzsal

Fiatal kora ellenére sokat tapasztalt színész Mózes Balázs. A neve leginkább a kaposvári színház kedvelőknek lehet ismerős, mivel több évig a Csiky Gergely Színház tagja volt, most azonban a fővárosban próbál szerencsét. Határozott véleménnyel tekint a világba, de talán ma erre van szükség igazán...

Hogy jött a színház?
Annyi előzménye volt a színészi vágyaim beteljesülésének, hogy állandóan szavalóversenyekre jártam, én voltam a fiú, aki alkalmakkor kiáll a mikrofonhoz és elmond egy verset. Sikeres voltam ebben, országos versenyeket nyertem, egy csomó ember így ismert meg. Egy probléma volt, nem tudtam egyáltalán beszélni. Később, mikor felvettek a főiskolára, csak egy tizenkilenc éves, színpadi gyakorlattal nem rendelkező fiatal versenyző voltam, és azt gondoltam, hogy nincs akkora baj a beszédemmel. De a főiskolán, lépten - nyomon szembesítik az embert saját magával. Egyszer emlékszem, készült egy hangjáték felvétel. A Merlin Színház egyik kis termében bonyolítottunk egy mesterség órát Jordán Tamás vezetésével.  Amikor ezeket a felvételeket visszahallgattuk, akkor döbbentem rá, hogy komoly problémáim vannak. Hál’ Istennek nagyon jó mestereim voltak.

2013. március 10., vasárnap

Depressziós limonádé – Vad Fruttik koncertbeszámoló

Ha ma Magyarországon  be akar futni egy zenekar annyira, hogy a rádiókban is játsszák a számaikat, két választásuk van: vagy helyes tinifiút vesznek fel énekesnek, akire a gimisek tudnak nyáladzani az első sorban, vagy eladják a lelküket valamelyik kereskedelmi csatorna zenés műsorának. A kivételek természetesen erősítik a szabály, hiszen az alternatív vonal is egyre trendibb, no meg lehet próbálkozni újításokkal, mint például, hogy őszintén énekelünk társadalmunk válságáról, hogy még mindig a nyolcvanas éveket sírjuk vissza, hogy depressziósak vagyunk, hogy milyen drogtúrákat éltünk túl, és természetesen arról, hogy nekünk senkink sincsen. Vad Fruttik kislemezbemutató-koncerten jártunk.  

Forrás: vadfruttik.hu

2013. március 8., péntek

A Red Hot Chilli Pepperstől az operákig - Interjú Boncsér Gergővel


Aki szereti az operetteket és az operát, annak ismerősen cseng Boncsér Gergely neve. Számos szerep és kihívás van a háta mögött, és valószínűleg még több lehetőség előtte… Beszélgetésünket jó néhány évvel ezelőttről indítottuk: egészen a Hooligansig és a Red Hot Chilli Peppersig mentünk vissza időben. Az pedig, hogy az interjú végén hová jutottunk, néhány percnyi olvasás – és reméljük, néhány szépnek talált gondolat – után kiderül. 

Mikor jöttél rá, hogy tehetséged van a zenéhez, az énekléshez? Egyáltalán terelgetett valaki a pálya felé?
Senki. Véletlen, hogy az énekesi pályán kötöttem ki. Gyerekkoromban nagyon szóba sem került a zene vagy a kultúra, a sport viszont annál inkább: 7 évig kézilabdáztam a Diósgyőri Kézilabda Klubban, úgymond igazolt szinten, harmadosztályban. Az ificsapat tagjaként sokat utaztunk vidékre, és a meccsek általában hétvégén voltak. Ez tette ki a kamaszkoromat. Majd amikor a továbbtanulás került szóba, egy barátom hatására a Miskolci Egyetem környezetmérnöki karára jelentkeztem. Mivel a matek jól ment, fel is vettek.

Szerzői jogi megjegyzés

Az oldal tartalmát olyan cikkek, interjúk alkotják, melyek CSAK NÁLUNK olvashatóak, mi állítjuk azt elő. Kérjük Olvasóinkat, hogy ezt tartsák szem előtt.
Köszönjük! Üdv: Kultúrgengszterek csapat