2013. november 19., kedd

A sosemvolt boldog jövő nyomában... - Indián ajánló

Forrás: pszaboistvan.blog.hu




















Tegnap este P. Szabó István Indián című filmjét néztem meg egy sajtóvetítés keretében az Arénában. A film abszolút a dalszöveget, forgatókönyvet (Halálkeringő) és színdarabot (Panelninja) is író P. Szabó "gyermeke", hiszen ő a film írója, rendezője és producere is egy személyben. Az alkotó a vetítés előtt megkért minket, persze viccből, hogy ne hajigáljuk popcornnal a film közben, inkább utána fejtsük ki véleményünket. Itt kell megjegyeznem, hogy rendkívül jól szórakoztam az Indiánon, ezért semmilyen indíttatást sem éreztem a popcorn dobálásra.

* A filmet a Bukaresti Magyar Filmhéten, és a Los Angelesben megrendezett Hungarian Film Festival keretében is bemutatták.

Az Indiánban Gémes Antos, a Magyar Színház művésze alakítja a főszereplőt, Lantos Tamást, a megkeseredett egyslágeres hajdani popsztárt. Jómagam például a Hullámtörésben, vagy a Liliomban láttam őt játszani, melyek alapján biztos voltam benne, hogy jól fogja hozni az önpusztításra hajlamos, szenvedélyes figurát. Az Indián ugyanis Lantos meneküléséről szól, arról, hogy elege lesz a megszokott, üres, teljesítménykényszeres életéből, ezért lemegy vidékre, ahol magányban, csöndben próbálja előállítani karrierjének második nagy dalát, és arra is rá szeretne jönni, hogyan lehet ismét boldog, mint akkor, régen, gyermekkorában, indián fejdísszel a fején. 

Az Indián saját pénzből készült független film, aminek legfőbb erénye az erős hangulatábrázolás, az abszurdan vicces jelenetek, és a komédia-dráma vékony jegén való egyensúlyozás. A film nagy részében ugyanis nevetünk. Miért is ne tennénk? Szegény Lantos Tamás viccesen béna dalszövegeket tud csak összehozni, elképesztően meredek szendvicset eszik (nutellás-kockasajtos-tejszínhabos-szalámis), folyton kalandba keveredik random nőkkel, és még fára is viccesen mászik. Erőteljes, de mégis tesze-tosza figura, akin hiába nevetsz, tudod, hogy mélyen legbelül sajnálod. Gémes Antos rendkívül jól hozza ezt a karikatúraszerű, de mégis valódi figurát. Abszolút meg tudod érteni, amikor nagy hévvel emlékezik a VHS hőskorszakra, amikor még valódi akciósztárok uralták a vásznat, a vámpír nem csillogott, mint az Alkonyatban, és popsztárnak sem a Justin Bieber-féle nyámnyilákat nevezték.


Lantos elégedetlen az életével, a korszakkal, a siker hiányával, de leginkább azzal, hogy mindig csak várt és várt az élete legszebb időszakára, miközben azok szépen elsuhantak mellette... Sokan vagyunk így ezzel, a most mindig csak jobb lehet, várunk a még nagyobb csodára, a sikerre, a szépségre, a gazdagságra, és abszolút nem foglalkozunk azzal, hogy most is szépek vagyunk, gazdagok és sikeresek. Lantos Tamás súlyos beteg, így a fenyegető vég roppant közelségbe hozza számára az életet, kiemeli, ami fontos, és már látja, hogy mi nem az. Nekünk, nézőknek sokkal könnyebb a dolgunk, hiszen mi az ő sorsán keresztül tudunk számot vetni az életünkkel. A film talán leginkább megrázó jelenete Lantos beszélgetése a Dammak Jázmin alakította bloggerlánnyal, ahol végre kimondja ezeket a tanulságokat. Gémes Antos valós, szívfacsaró alakítása teszi fel az i-re a pontot így a film vége felé közeledve. 

Kiemelném még a hangulatos zenéket, a szép snitteket az őszi tájakról, vagy a tábortüzes jelenetet, amiben egyszerre talál társakra Lantos, meg nem is, hiszen a könnyen jött nők a végén könnyen ott is hagyják a magányos férfit. A további szereplők közül Ruttkay Laurát említeném meg, aki szintén a Magyar Színház művésze, azaz Gémes Antos kollégája. Talán emiatt is, de úgy éreztem, kettejük között működött a legjobban a kémia, mindketten nagyszerűek voltak a közös jelenetekben, de Ruttkay a sajátjaiban is az volt természetesen. Csodásan hozta a kissé neurotikus, elvált családanyát, akin szintén egyszerre annyi szánni- és nevetnivaló volt, mint Lantos Tamáson. Komplex karakter. Dammak Jázmin, Szorcsik Viktória vagy Dallos-Nyers Boglárka sem volt rossz, csupán az ő szerepük kevesebb dimenziót tartalmazott Gémesénél és Ruttkayénál. 

P. Szabó István filmje egyedire sikeredett sajátos humorával, esetlen bájával, hangulatos zenéivel és drámai erejével. Az Indián ha technikailag nem is mindenhol tökéletes, azért maradandó élményt nyújt nézőjének. Méghozzá a kockázatok nélküli számvetés lehetőségét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szerzői jogi megjegyzés

Az oldal tartalmát olyan cikkek, interjúk alkotják, melyek CSAK NÁLUNK olvashatóak, mi állítjuk azt elő. Kérjük Olvasóinkat, hogy ezt tartsák szem előtt.
Köszönjük! Üdv: Kultúrgengszterek csapat