2016. május 21., szombat

"...Muszáj nyitott szemmel járni, mert akkor tudsz csak fejlődni..." - György-Rózsa Sándor interjú


György-Rózsa Sándor kicsiny országunk egyik, talán nem is annyira rejtett kincse. A tehetséges fiatal színész évekig erősítette a Budapesti Operettszínház csapatát, majd szabadúszóként bejárta az ország több neves teátrumát is. Tiszta játékával, erős, magabiztos énekhangjával és szeretnivaló személyiségével hamar belopja magát a néző szívébe. Olyan musical karaktereket keltett már életre a színpadon, mint Rómeó (Rómeó és Júlia) vagy András (Menyasszonytánc), de említhetném még a Jézus Krisztus Szupersztár és a Toldi címszerepét, valamint a Luxemburg grófja című operett főszerepét is. Sándor azonban nem csak zenés produkciókban állja meg a helyét, az idei évadban ugyanis Kaposvárott a Figaro házassága című prózai műben mutathatta meg sokoldalú képességeit.

Hogy jött a színház?
Nem tudok rá egyszerűen válaszolni, így sodort az élet. Amikor tinédzser voltam, többen is említették, hogy talán ezzel kellene foglalkoznom, de akkor még nem gondoltam arra, hogy a színészetet válasszam hivatásomnak. Hiszek a Sorsban és hiszek abban, hogy mindenkinek megvan az útja, amit járnia kell. Szerencsés vagyok, mert mondhatni viszonylag időben kiderült, hogy mi az, ami engem érdekel.

Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy eljössz Erdélyből?
Az érettségi előtti évben már körvonalazódott, hogy mindenképpen zenei úton szeretnék továbbtanulni. Csak az volt a kérdés, hogy Kolozsváron vagy Budapesten. A nyári szünetben megismerkedtem egy budapesti lánnyal, aki épp egy erdélyi buszos kiránduláson volt székelyföldön. A programjuk során részt vettek egy vasárnapi misén, a katolikus plébánián, Székelyudvarhelyen és a mise utáni fogadáson ismerkedtünk össze. Ő mesélte, hogy Dévai-Nagy Kamilla (Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, előadóművész, érdemes művész – szerk.) iskolájában tanul, és megkérdezte, hogy nem akarnék-e Budapesten tanulni tovább? Így kerültem ki végül itthonról.

Milyen végzettséget adott ez az iskola?
OKJ-s énekes-gitáros előadóművész oklevelet.

És hogy jött a színház az életedbe?
Miközben a Kamillánál végeztem az iskolát, Illés Lajos (zenész, zeneszerző, énekes - szerk.) írt egy rockoperát Betlehem csillaga címmel, és ehhez kerestek Varga Miklóssal együtt kisebb szerepekre jól éneklő fiatalokat. Így csöppentem bele a színház világába.

Hogyan került az Operettszínház a képbe?
A próbafolyamat alatt olyan emberekkel dolgoztam együtt, akik Toldy Mária Vasutas Zene és Képzőművészeti Iskolájába jártak. Ekkor kristályosodott ki bennem, hogy színész szeretnék lenni. Így kerültem 2001-ben ebbe az iskolába. Abban az évben kötött egyezséget a két intézmény, hogy Pesti Broadway Színi Tanoda néven fog működni. Így jött az Operettszínház az életembe.

Milyen meghatározó élményeid vannak onnan?
Talán leginkább az az érzés maradt meg, hogy olyan miliőben tapasztalhattam, tanulhattam meg a szakma szépségeit és nehézségeit, ahol annak idején Honti Hanna, Feleki Kamill, illetve a Latabár testvérpár is játszottak, a teljesség igénye nélkül. Ez az időszak 2014-ig tartott, azóta pedig szabadúszóként működöm.


Milyen út vezetett Kaposvárra?
A 2009-ben bemutatott West Side Storyban Bernardo szerepében mutatkozhattam be a közönségnek. Gyakorlatilag innen indult a kaposvári létem, most pedig már második évadja, hogy számítanak rám különböző produkciókban.

Biztos nem egyszerű ez a folyamatos ingázás így, hogy a családod Pesten van.
Nem, de hála az Istennek azért jut időnk egymásra. Nyilván a „sátoros élet” ezzel jár.

Mesélj kicsit az új előadásról, a Figaro házasságáról.
Nekem ez az első nagyszínpadi prózai munkám. Régi vágyam teljesült ezzel. Kíváncsian vártam a próbafolyamatot. Nagyon örültem a felkérésnek, mert mindig is szerettem volna kipróbálni magam ezen a területen is. Bár az elején adódtak nehézségeim a szereppel, de ahogy haladtunk a próbafolyamattal, egyre inkább bele tudtam bújni a karakterbe. A végeredmény pedig önmagát igazolja.  Az előadás nagy örömet okoz a közönségnek és nekünk is egyaránt, annak ellenére, hogy meglehetősen aktualizálva van a rendezés.

Szerinted mennyire szükséges modernizálni és adott esetben az aktuálpolitikai helyzetet is belevinni a színdarabokba?
Szerintem egy színház életében helye van a klasszikus és a modern irányzatnak is. Fontos, hogy ne próbáljon politikai állást foglalni, hanem a művészetet képviselje a saját nyelvezetén keresztül. Nyilván attól szabad egy színház, hogy lehet szélsőségekben is gondolkodni. A többi már úgyis a nézőn múlik, hogy miként reagál rá, kit, mit fogad be, vagy mire érzékeny.

Az idei évadban játszottál Kaposváron musicalt, operettet és most prózát is. Véleményed szerint mi az a műfaj, ami inkább bevonzza a fiatalabb korosztályt?
Azt látom, hogy ha egy előadás jó, akkor az mindenkit meg tud szólítani, legyen szó fiatalabb, idősebb korosztályról, vagy akár gyerekekről.

És szerinted az operett, mint műfaj mennyire képes megállni a helyét napjainkban? Mennyire van létjogosultsága a mai színházakban?
Mivel 2013 óta hungaricumnak számít, azóta még inkább létjogosultsága van, és büszkék lehetünk a világhírű szerzőinkre.

Az idei évad egyik nagy bemutatója a Jézus Krisztus Szupersztár volt Kaposvárott, amiben Te alakítottad Jézust. Hogyan életed meg ezt a szerepet?
Szerintem nem lehet ehhez a szerephez hit nélkül hozzányúlni. Régóta vártam erre a szerepre, sokáig kerülgetett, mire végül rám talált. Ha nem lenne mögötte, akkor csak egy karakter lenne, semmi több, egy jellemábrázolás a színpadon. Legyen szó akár a Mária evangéliumáról, akár a Jézus Krisztus Szupersztárról.


Ha találkozhatnál gyerekkori önmagaddal, mit mondanál neki?
Nem is tudom. Hogy maradjon mindig gyerek (nevet). Szerintem minden színészben fellelhető a gyermeki én, ehhez a szakmához fontos és kell ez a sokszínűség, kell egyfajta játékosság, amit bele tudsz csempészni a színpadi létezésedben.
De hogy mit mondanék magamnak, nem tudom (nevet). Talán hogy maradjon olyan, amilyen. Csináljon mindent úgy, ahogy eddig.

Mit kaptál otthonról útravalóul, mi az, amit úgy érzed, hogy a családodnak köszönhetsz és mindenképp szeretnél továbbadni?
Az alapvető értékeket mindenképpen. A becsületesség, az őszinteség, ezek olyan emberi tulajdonságok, amikre napjainkban egyre inkább szükség van. Pláne ebben a globalizált, modern világban. Sajnos olyan világot élünk, ahol felcserélődtek az értékrendek. Fontos lenne, hogy egymás szemébe tudjunk nézni és elmondani, mit gondolunk a másikról. Ez volt az az útravaló, amit a szüleimtől kaptam.

Nem gondoltál rá, hogy külföldön próbálj szerencsét?
Nem, de természetesen, ha adódna olyan lehetőség, amiből szakmailag tanulhatnék, akkor nyilván elgondolkodnék rajta, és valószínűleg igen lenne a válasz.

Van valami a múltadban, amit ha újrakezdhetnéd, másképp csinálnál? Vagy változtatnál rajta?
Igazság szerint egy dolog jut eszembe. A Színház és Filmművészeti Egyetem. De nem érzem azt, hogy kimaradtam volna valamiből.  Sok olyan nagyszerű színésze van a magyar színházi világnak, akik közelében sem voltak az egyetemnek és mégis korszakalkotó zseniális művészek voltak. Hiszek abban, hogy okkal vagyok lassan tizenöt éve ezen a pályán.

Van példaképed?
Igazából nem lenne ildomos csak egy embert megnevezni, hiszen nagyon sokan vannak. Ettől ilyen szép ez a szakma, nagyon sok színes egyéniség van benne. Sokat utazgatok, jövök-megyek, különböző társulatoknál játszok, és nagyszerű színészeket látok, akikről az országnak fogalma sincs, mert nem szerepelnek magazinok címlapján. Pedig ha valakik, hát ők megérdemelnék.
De visszatérve a kérdésre, hogy neveket is említsek párat ismét a teljesség igénye nélkül: Hüse Csaba, Faragó Andris, Lehoczky Zsuzsanna, Bezerédi Zoltán, Benkóczy Zoltán, Felföldi Anikó, vagy Mikó István. Mindannyiuktól tanulhattam a pályám során. És most csak olyan embereket említettem, akikkel játszottam is együtt. A jó színész attól lehet jó színész, ha folyamatosan figyeli a környezetében zajló dolgokat. Muszáj nyitott szemmel járni, mert akkor tudsz csak fejlődni.

Mit jelent számodra az a fogalom, hogy színház?
Egy olyan intézmény, ahová azért járnak az emberek, hogy kikapcsolódjanak (nevet). Nem tudom. Talán elgondolkodtatás. Igen. Egy olyan hely, ahol folyamatos impulzusokat kapsz és adsz egyszerre. És mindezt egy jó cél érdekében.

Ha valaki megkérdezné tőled, ki vagy te valójában, mit válaszolnál?
Egy színfolt a színházi palettán. (nevet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szerzői jogi megjegyzés

Az oldal tartalmát olyan cikkek, interjúk alkotják, melyek CSAK NÁLUNK olvashatóak, mi állítjuk azt elő. Kérjük Olvasóinkat, hogy ezt tartsák szem előtt.
Köszönjük! Üdv: Kultúrgengszterek csapat